A jövőben nem Vlaszák Géza védi majd az Újpest FC kapuját. A szurkolók körében népszerű hálóőr nem hosszabbítja meg lejáró szerződését klubunkkal és két esztendőre a ciprusi bajnokságban 7. helyezett AEL Limasszol együttesében folytatja pályafutását.

Vlaszák Géza 2002 nyarán igazolt Újpestre az MTK-tól, és az eltelt négy év során 119 bajnoki mérkőzésen szerepelt lila-fehérben, és 5 alkalommal pályára lépett a magyar válogatottban is.

Vlaszák Géza:
– Nagyon szép négy évet töltöttem Újpesten, mondom ezt annak ellenére, hogy nem nyertünk bajnokságot. Öröm volt itt játszani és edzeni, csak a jó és szép emlékek maradnak meg bennem. Konkrét tárgyalásokra nem került sor, ami rajtam is múlott, hiszen amikor szóba került a helyzetem, mindig csak azt mondtam, várjuk meg az idény végét. Az utolsó hetekben csak arra koncentráltunk, hogy megszerezzük az aranyérmet, így akkoriban nem is volt igazi alkalom a tárgyalásra. A ciprusi lehetőség hallatán pedig elgondolkodtam, és úgy döntöttem elfogadom az AEL Limasszol ajánlatát, nem is foglalkoztam más lehetőséggel. Úgy éreztem, eljött a váltás ideje, hiszen tíz évet lehúztam már az NB I-ben.

– Könnyen a legsikeresebb hazai kapusok egyike lehettél volna, hiszen az Újpest kétszer is alig maradt le a dobogóról, és kétszer is csak egy-egy meccsen múlt a bajnoki cím…

– Az első évemben nagyon erős kerete volt az Újpestnek, de három edző is irányította a csapatot, és az utolsó pillanatban maradtunk le a dobogóról. Ebben az évben, úgy érzem, jól védtem, de az első bajnokság mindenképpen sikerélmény volt számomra az MTK-s időszak után… Az első ezüstérmes szezon az eddigi legjobb periódus volt, mert előbb Mezey György, majd Mészöly Géza irányította a csapatot, és nagyon jó munkát végeztünk. A tavalyi bajnokságról csak annyit: sokkal több lehetőség volt abban a csapatban, de a nemzetközi kupaszereplés miatt összességében az az idény is sikeres volt a klub számára. A mostani ezüstérmet viszonylag gyengébb kerettel értük el, de 15 fordulón keresztül így is vezettük a bajnokságot. Ez számomra a plusz évet jelentette a három évre szóló szerződés után, és azt gondolom, hogy a csapat teljesítményéhez én is tisztességgel hozzátettem a magam részét. Erre az évre vagyok a legbüszkébb.

– Míg az első ezüstös évedben inkább megszereztük a második helyet – a nyolcadikról indulva –, mintsem lemaradtunk a bajnoki címről, addig most inkább azt mondhatjuk, hogy elvesztettük az aranyat. Hogyan látod ezt?

– Való igaz, nálunk volt a döntés… Különösen az MTK elleni vereség bánt, amikoris sikerült kivédenem a büntetőt, mégis gólt kaptunk a kipattanó labdából… Nem akarom azt mondani, hogy akkor úszott el az elsőség, de ezután már bravúrra lett volna szükségünk az utolsó meccsen.

– Szakmailag hogy értékeled az elmúlt négy évet?

– Pályafutásom legfontosabb és legsikeresebb időszaka volt az újpesti négy év, büszke vagyok arra, hogy az Újpest kapusa lehettem; négy év alatt összesen öt mérkőzést hagytam ki. Sokan szerettek – persze nem mindenki –, de talán az a legfontosabb, hogy sok jó szakemberrel dolgozhattam együtt, mint például Mezey György és Mészöly Géza, továbbá sokat köszönhetek Brockhauser Istvánnak is. Azonban nemcsak edzőktől kaptam sokat, hanem a játékostársaktól is, elsősorban Erős Károlytól, Kovács Zoltántól vagy Horváth Ferenctől. Hadd soroljam fel azoknak a nevét, akik egy csapatot alkotva talán sorozatban ötször is bajnokok lehettek volna: Vlaszák, Szélesi, Juhár, Tamási, Vanczák, Simek, Erős, Tóth Norbert, Rajczi, Kovács Zoltán és Horváth Ferenc.

– Mit üzensz az Újpest-szurkolóknak?

– Azt, hogy nyugodt vagyok, mert a csapat két motorja, Kovács Zoltán és Erős Károly marad a klubnál. Egy személyes dolgot azonban még szeretnék megosztani a szurkolókkal: az elmúlt négy évben rá kellett jönnöm, hogy az Újpestet sokszor és igazságtalanul háttérbe szorítják. Szinte végig ellenszenvet éreztem a játékvezetők részéről, és a tavaszi szezonban a szövetség vagy a liga szankciói miatt. Remélem, ez az állapot a jövőben változik majd…