Kokó a 74. percben lépett pályára a hétfői mérkőzésen, és a 92. percben góllal tette emlékezetessé jubileumát.

Kovács Zoltán:
– Pontosan hat bajnoki mérkőzés óta nem szereztem gólt, amióta Újpesten vagyok erre még nem volt példa. Ezt annak is a számlájára írom, hogy nem tudtunk a Szusza Ferenc Stadionban pályára lépni, hiszen ez a légkör, ami itt körülveszi a futballt, semmihez sem fogható. Engem rendkívüli módon tud doppingolni. Igazolja ezt az is, hogy a bajnokságban szerzett első gólomat is éppen a Megyeri úton szereztem, a Győr ellen. Az elmúlt időszak kísértetiesen hasonlított arra, amikor a BVSC-pályán voltunk kénytelenek játszani a hazai meccseinket. Örülök, hogy megtört a góltalansági sorozatom, de annak még jobban, hogy hazatérhettünk.

– Milyen érzésekkel vártad a 200. újpesti meccsedet?

– Mindenképpen szerettem volna gólt szerezni. Tudtam, hogy csere leszek, így csak arra koncentráltam, ha pályára lépek, be kell vennem az ellenfél kapuját. Ez a találat volt amúgy a 88. gólom lila-fehérben, a célom pedig az, hogy még az idei évben megelőzzem Nagy Lászlót az összesített rangsorban, hosszabb távon pedig mindenképpen szeretnék a tizennegyedik helyről az első tízbe kerülni. Azt sem bánnám, ha ez idén sikerülne…

– Ahhoz, hogy ez sikerüljön még 14 gólt kell szerezned!

– Nem lehetetlen, de kétségtelenül nagyon nehéz feladat, ráadásul most más poszton kell szerepelnem. Ennek ellenére helyzeteim a korábbi meccseken is megvoltak, amelyeket sajnos nem sikerült kihasználni. A mostani szabadrúgás előtt egyébként mondtam Kőhalmi Andrásnak, nehogy beadja, hanem mindenképpen lője kapura a labdát. Remek lövés volt, és szerencsém, hogy pont elém pattant.

– A gól után úgy tűnt, mintha magad sem hitted volna el, hogy betaláltál?

– Tényleg így volt, mert lesnek éreztem a szituációt, és úgy voltam vele, ha már elém pattant, bepasszolom, abból baj nem lehet. Szinte biztos voltam benne, hogy behúzzák lesnek, de, mint a felvételeken is jól látszik, szó sem lehetett erről.

– Ezúttal csereként kellett pályára lépned, váratlanul ért ez a döntés?

– Annyira nem, hiszen a héten betegeskedtem, ráadásul azelőtt a játék sem ment mindig úgy, ahogyan azt elvárom magamtól. Víg Péter egyébként azt mondta nekem, hogy ne csináljak lelkiismereti kérdést abból, ha néha csere vagyok, én pedig ezt tudomásul veszem. Tisztában vagyok vele, hogy ez az élet rendje, jönnek a fiatalok, és helyet követelnek maguknak a csapatban. Igyekszem a lehető legtöbb időt tölteni a pályán és segíteni a csapat eredményességén.

– Tíz éve lila-fehérben! Elképesztő szám ez a mai világban, még akkor is, ha hosszabb-rövidebb időre megszakadt ez az évtized.

– Pályafutásom legjobb döntése volt, hogy Újpestre szerződtem, ezt aligha kell bizonygatnom. Ráadásul, amikor külföldre szerződtem, a klub mindig kapott értem pénzt. Remélem, elérem a 300. lila-fehér mérkőzésemet is, és bízom benne, hogy legalább egy bajnoki címet is ünnepelhetek még a csapattal. A legnagyobb fegyverténynek azt tartom, hogy 33 évesen ugyanolyan örömet szerez nekem a labdarúgás, mint tíz éves koromban, és ezt az Újpestnek, illetve a szurkolóknak köszönhetem.

– Hová sorolnád a jelenlegi Újpestet az eddigi csapatok közül?

– Nehéz erre válaszolni, mert ennyire fiatal játékoskeretünk még nem volt. Megnyugtató számomra, hogy a fiatalok éhesek a sikerre és a tanulásra, illetve jó kezekben van a sorsuk, edzőink sokat törődnek velük, de talán szerénytelenség nélkül mondhatom, vonatkozik ez a segítő szándék ránk, idősebb játékosokra is. Vigyázni kell rájuk, hogy ne vesszenek el a magyar futball és az Újpest számára.

Az Újpest történetének 20 legjobb góllövője (bajnoki mérkőzések):

1.	Szusza Ferenc	392
2.	Zsengellér Gyula	368
3.	Bene Ferenc	303
4.	Fazekas László	251
5.	Dunai II. Antal	164
6.	Avar István	161
7.	Fekete László	133
...	Priboj István	133
9.	Göröcs János	109
10.	Várnai Lajos	102
11.	P. Szabó Gábor	99
12.	Egresi Béla	94
...	Nagy László	94
14.	Kovács Zoltán	88
15.	Jávor Pál	85
16.	Kállai Lipót	76
17.	Kocsis Géza	75
18.	Kuharszki Béla	69
...	Törőcsik András	69
20.	Tóth András	67
...	Vincze Jenő	67