Valami megváltozott. Hiába a megszokott mosoly, az összetéveszthetetlen dinamikus mozgás, elmaradnak a gólok, a trükkök sem jönnek össze, és Madridban sem vastaps kíséretében hagyta el a pályát. Az előző futballévad főszereplője pedig Ronaldinho volt.

A brazil klasszis vihette haza az Aranylabdát Párizsból, őt választotta meg a FIFA a legjobb játékosnak, csapatával, a Barcelonával spanyol bajnoki címet nyert, s elhódította a Bajnokok Ligája-trófeát, ám ami minden díjnál nagyobb elismerés: a Real Madrid–Barcelona összecsapáson a harmadik Barca-gól után a találatot jegyző Ronaldinhót felállva ünnepelte mintegy nyolcvanezer fővárosi drukker. Akkor mindenki azt gondolta, csodás teljesítményére a világbajnokságon tesz majd koronát. A németországi tornán azonban gyengén teljesített, s azóta sem találja korábbi formáját.

„Rejtély, mitől esett vissza Ronaldinho játéka – mondta érdeklődésünkre az El Mundo Deportivo barcelonai sportújság egyik munkatársa, Roger Torello. – Hetek óta mi is keressük az okát a gyengélkedésnek, elemzéseket készítünk, járunk az edzésekre, kérdezgetjük a szakmai stábot és a játékostársakat. De senki sem tud igazán válasszal szolgálni. A brazil futballista ugyanolyan intenzitással edz, sőt, mivel érzi, hogy nem megy olyan gördülékenyen sem neki, sem pedig csapatának, még inkább odateszi magát. Sokszor a gyakorlások után is kint marad a pályán, és egymás után lövi a szabadrúgásokat az üres kapura. Én is és más kollégám is szemtanúja volt már ennek: tízből tízszer odarúgja a labdát a felső sarokba. A mérkőzéseken mégsem sikerül odatekerni, ahova akarja. Hogy ez mitől van? Ki tudja? Talán csak ő. Persze nem kell ezt túl drámain felfogni: minden játékos pályafutásában vannak kisebb-nagyobb visszaesések. Ronaldinho még mindig nagyon fiatal, és mivel megvan benne az alázat és a futball iránti szeretet, biztos vagyok benne, rövidesen újra a régi lesz.”

Joan Josep Pallas, a lap Barcelona-szakírója már konkrétabban fogalmazott: a szerkesztő úgy véli, Ronaldinho rossz fizikai és szellemi állapotban van.
„A vb után Ronaldinho nem végzett erőnléti gyakorlatokat, hanem rögvest a csapattal tartott az amerikai túrára. Összegezve: nem készült fel az évadra. Ezért is döntött úgy Frank Rijkaard vezetőedző, hogy a mai, Badalona elleni kupameccsre nem nevezi, és így négy napig külön edzővel készül a következő fordulóra.”
Pedig a múlt héten már úgy tűnt, Ronaldinho visszanyerte formáját, hiszen a Sevilla ellen megnyert mérkőzésen a régi önmagát idézte (kétszer volt eredményes, s a spanyol lapok őt választották a hétvége legjobbjának), ám a szerdai BL-meccsen s a vasárnapi El Clásicón ismét feledhető produkciót nyújtott.

„Sajnos a Real ellen nem úgy játszottunk, ahogy elterveztük – értékelte csapata teljesítményét Ronaldinho. – A gyors bekapott gól miatt teljesen más taktikával kellett futballoznunk. Az első félidőben több lehetőségünk is volt az egyenlítésre, ám mintha el lettünk volna átkozva: nem sikerült betalálnunk. Nekem sem ment a játék, próbálkoztam, de hiába. A szabadrúgásom dühít a legjobban, egész héten gyakoroltam, ám nem tudtam eléggé koncentrálni, és fölédurrantottam. Tény, valamiért nem megy úgy a futball, mint ahogy szeretném, s a csapat sincs jó formában. Persze nem kell elkeserednünk, vezetjük a bajnokságot, és a BL-ben simán továbbjutunk...”

Nem hagyta szó nélkül Emerson, a Real Madrid labdarúgója sem, hogy honfitársát több spanyol újságíró is kritizálta a vasárnapi rangadó után.
„Ronaldinho nagyszerű futballista – mondta a középpályás. – Mindenki azt várja tőle, hogy folyamatosan magas színvonalon játsszon, ám ő is csak ember, olykor-olykor hibázik. Most van igazán szüksége a csapattársak és a szakmai stáb segítségére. Ismerem, ha mindenki kiáll mellette, könnyedén átlendül ezen az időszakon.”

MOTIVÁCIÓ
Az előző évadban Ronaldinho még csak kitűnő képességű játékos volt a többi sztár között, nem volt a vitrinjében sem Aranylabda, sem a FIFA legjobbjának járó plakett, nem mondhatta magát se spanyol bajnoknak, se BL-győztesnek. Ezért küzdött, hajtott, s amellett, hogy a közönséget szórakoztatta fantasztikus cseleivel, saját magának is bizonyítani akart.

A brazil klasszis úgy vágott neki az idei szezonnak, hogy tudta, minden lehetséges elismerést bezsebelt az elmúlt évadban. Bár Ronaldinho minden mozzanatán látni, imádja a futballt, hiányozhat belőle a motiváció.

JÁTSZÓTÁRS

Ronaldinho zseniálisan megértette magát a Barcelona kameruni támadójával, Samuel Eto’o-val. Az előző idényben a duó szerezte a katalán csapat góljainak több mint a felét, csukott szemmel is megtalálták egymást a pályán, s a Nou Campon kívül is sok időt töltöttek együtt.

Samuel Eto’o sérülése után nem talál megfelelő játszótársat magának Ronaldinho. Hiába futballozik remek formában Lionel Messi, az argentin játékos a pálya túloldalán szerepel, így nem lehet igazi „párja” a brazilnak. Az Eto’o helyén szerepeltetett Eidur Gudjohnsen még nem illeszkedett be a támadósorba, így az összjátékban sem vállal túl sok szerepet.

CSAPAT

A 2005–2006-os Barcelona kimagaslott a spanyol mezőnyből, és Európában sem volt igazán ellenfele – a Primera Divisiónban simán végzett az élen, a BL-t is könnyedén nyerte meg. Bár Ronaldinho kétségkívül az elmúlt szezon legjobb futballistája volt, ezt a címet a világ legjobb csapatában érdemelte ki.

Az idén gyengült a Barcelona, pontosabban a riválisok nőttek fel mellé. A spanyol élvonal is kiegyensúlyozottabbnak tűnik, a Real Madrid is megerősödött, és a BL-indulók szintén veszélyesebbek. S mivel a Barca sincs csúcsformában, nehéz kimagaslóan futballozni.