A 20. perc tájékán ennek ellenére héttel elléptünk - különösen Mocsai és Nagy Kornél volt erőteljes és gólerős -, de indokolatlanul, megmagyarázhatatlan szituációkban állíttattuk ki magunkat többször, így a félidőre Angola feljött négyre.

A második játékrészben szinte minden angolai támadás góllal zárult, a kapuba beálló Tatai - csapatunk harmadik, láthatóan motivációs gondokkal küszködő hálóőre - nem találkozott labdával, míg kollégája a túloldalon egyre jobban felpörgette magát.

Nehéz megmondani, az angolai kapus remek második félidőbéli teljesítménye hatott-e társaira, vagy fordítva, ami azonban tény: a hajrá váratlanul szoros lett.

Előnyünk már egyre is csökkent - 22-21 -, de kevéssel később emberhátrányból is három gólt dobtunk, miközben egyet sem kaptunk.

A vb első nyílt összecsapásán játszó afrikaiak a megérkező dán és norvég szurkolók együttes biztatását élvezve - az általunk legyőzött két északi csapat a mi összecsapásunk után egymás között dönti el a csoport másik továbbjutó helyét - életük lehetősége előtt álltak.

Skaliczki kapitány 31-29-nél már idejét is kénytelen volt kikérni, végül Tombor, a hibátlan Gál és Nagy Kornél góljaival csak kiszenvedtük a győzelmet.

Felejtsük el gyorsan ezt a támpontot egyáltalán nem adó mérkőzést és koncentráljunk a következő, első középdöntőbeli mérkőzésre, amelyen ellenfelünk a cseh vagy a címvédő spanyol együttes lehet, attól függően, melyikük kap ki ma a másiktól.