ARSENAL – PSV EINDHOVEN 1-1 (0-0)

Gólszerző(k): Alex (58. - öngól), ill. Alex (83.)

Csere: Baptista helyett 14 Henry (66.), Ljungberg h. Diaby (76.), ill. A. Koné helyett 20 Afellay (41.), Farfán h. Addo (88.), Mendez h. Väyrynen (91.)

Sárga lap: Fehér (55.), Fabregas (81.)

TOVÁBBJUTOTT: A PSV Eindhoven 2-1-es összesítéssel.

Ronald Koeman kellemes meglepetésre a kezdőcsapatba nevezte a magyar válogatott Fehér Csabát az Emirates Stadionba, és erre ebben a szezonban csak egyszer akadt példa a Bajnokok Ligájában.

Fehér a csoportmérkőzések során mindössze egyszer, november 22-én a Liverpool othonában kapott lehetőséget, ekkor a légiós 67. percet töltött a pályán.

Ezúttal nem kisebb feladat jutott neki, mint hogy megállítsa a bal szélen előrenyomuló Henrik Ljungberget, illetve az arra kószáló előretolt csatárokat, Julio Baptistát és Emmanuel Aderbayot.

A másik oldalon a derékbántalmakkal küszködő Thierry Henryról kiderült, hogy mégsem annyira beteg, Arsene Wenger menedzser ugyanis leültette a kispadra a világklasszis francia csatárt.

Fehér küzdött is annak rendje s módja szerint, állta a sarat, s bár néha csak szabálytalanul tudta szerelni az ellent, súlyos hibát nem követett el.

Nem véletlenül hagyta a pályán a szünet után is Ronald Koeman, még azt követően is, hogy a Ljungberg ellen elkövetett faultja miatt sárga lapot kapott.

Az első játékrészben érhető módon a hátrányban lévő Arsenal támadott többet, de nagy veszélyt nem jelentett Heurelho Gomes kapujára. A brazil hálóőrnek nem nagyon kellett közbeavatkoznia, legtöbbször csupán szemmel kísérte a lövéseket.

Az 58. percben mégis megszerezték a vezetést az „ágyúsok”, mégpedig szerencsés módon. A gólt szöglet után Gomes belepaskolt a labdába középen, amely Alexre, onnan pedig az eindhoveni kapuba pattant (1-0).

Ezzel egyenlő volt az állás az összesítésben, kezdődhetett elölről minden.

Az angol együttes minél hamarabb döntésre akarta vinni a dolgot, ennek jelenként Julio Baptista helyére a 66. percben Henry érkezett a pályára. Nyilvánvalóan tőle várta a döntést Arsene Wenger.

Meg is indította a rohamokat az Arsenal, és gyors egymásutánban két helyzetecskéje is volt. A 73. percben Henry már valóban gólt szerezhetett volna, jobbról rászúrt lövését azonban Gomes nagy nehézségek árán hárította.

Öt perc múlva ismét a francia volt a főszereplő, na meg a brazil kapus, aki ismét bravúrt mutatott be.

A 83. percben majdnem megállt a szíve az Emirates Stadionban helyet foglaló több tízezer hazai érzelmű szurkolónak, mert a PSV Mendez szöglete után Alex gyönyörű fejesével egyenlített (1-1).

A brazil csatár jóvátette az öngólját – már amennyiben az ő hibája volt –, és gyakolatilag továbbjuttatta a negyeddöntőbe az Eindhovent. A mccset egyébként uraló Arsenalnak két gólt kellett volna szereznie ekkor a dicsőséghez.

Mivel ez nem történt meg, sőt a hollandok szerezhettek volna újabb gólt, a végén Ronald Koeman fiai – közöttük a meccset végigjátszó Fehér Csaba – ölelkezhettek boldogan az Emirates Stadionban.

BAYERN MÜNCHEN – REAL MADRID 2-1 (1-0)

Gólszerző(k): Makaay (1.), Lucio (66.) ill. Van Nistelrooy (83.-11-esből)
Csere: Emerson helyett Guti (32.), Higuain helyett Cassano (46.), Makaay helyett Pizarro (69.), Gago helyett Robinho (76.), Sagnol helyett Görlitz (85.), Podolski helyett Demichelis (88.)
Sárga lap: Sergio Ramos (8.), Van Bommel (24., 82.), Podolski (45+2.), Guti (55.), Diarra (61., 82.)

TOVÁBBJUTOTT: a Bayern München 4-4-gyel, idegenben szerzett több góllal

Álomszerűen kezdődött a Bayern München számára a visszavágó, mert Roy Makaay már a tizenegyedik másodpercben ledolgozta a bajorok hátrányát a Bajnokok Ligája történetének leggyorsabb góljával.

Azért is nagy szám ez, hiszen a madridiak kezdték a mérkőzést, és Roberto Carlos hibája után Szalihamidzsics megszerezte a labdát, majd a holland támadót játszotta meg, aki ziccerből vette be Cassillas kapuját 10.25 másodperccel a kezdősípszó után.

A következő percekben az iramot dicsérni nem lehetett, hiszen a németek elsősorban a védekezésre figyeltek, míg a vendégek képtelenek voltak helyzetet kialakítani.

Lehetősége a félidő hajrájáig is csak Ottmar Hitzfeld csapatának volt két gyors kontra végén, de sem Podolski, sem Makaay nem tudta gólra váltani a maga helyzetét.

Az utolsó percekben magára talált a „királyi gárda”. Előbb Guti került ziccerbe, majd Van Nistelrooy és Raúl is egyenlíthetett volna, de nem sikerült bevenni Oliver Kahn kapuját.

A második félidő elején van Bommel ismételhette volna meg Makaay produkcióját a madridi védelem asszisztálásával, azonban a holland középpályás hatalmas helyzetet hagyott ki.

Fabio Capello csapat ezek után Van Nistelrooy révén egyenlített volna, de Oliver Kahn régi önmagát idézve hatalmas bravúrral mentette meg a bajorokat.

Ahogy az lenni szokott tíz perccel később a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat, és egy szöglet után Lucio duplázta meg a hazaiak előnyét. A brazil védő játéka egyébként a még mérkőzés előtti órákban is kérdéses volt.

A mérkőzés hajrájában a csereként beállt Robinho harcolt ki tizenegyest, de mielőtt Van Nistelrooy elvégezhette volna, Lubos Michel kiállította Van Bommelt és Diarrát, mert nem hagyták el a tizenhatos területét.

A kisebb bonyodalmak után aztán a holland támadó értékesítette a tizenegyest, és így hatalmas rohanásba kezdtek a hátralévő időben.

A kilencvenedik percben Sergio Ramos betalált Oliver Kahn kapujába, azonban a játékvezető ezt a találatot nem adta meg, így a Real Madrid kiesett a legrangosabb európai kupasorozatból.

MANCHESTER UNITED-LILLE 1-0 (0-0)

Gólszerző(k): Larsson (72.)
Csere: Larsson helyett Alan Smith, Rooney és Ronaldo helyett Park és Richardson (82.) ill. Bastos helyett Debuchy (47.), Dumont és Odemwingie helyett Fauvergne és Mirallas (74.)
Sárga lap: Ronaldo (41.) ill. Makoun (31.), Chalmé (35.), Tafforeau (49.), Plestan
(62.)

A két héttel ezelőtti mérkőzésen a Manchester United Ryan Giggs góljával 1-0-ra nyert Franciaországban, így egyértelműen az angol bajnokság éllovasa számított a párharc esélyesének.

Ennek megfelelően Sir Alex Ferguson legénysége kezdte agilisabban a mérkőzést. Az első negyedórában több helyzet is adódott a hazai csapat előtt, de ezeket a lehetőségeket sorra elpuskázták a „vörös ördögök”. Hol Sylva kapus hárított szép mozdulattal, hol a vendég védők blokkolták a hazaiak próbálkozásait. A legközelebb a gólhoz John O’Shea állt: a hétvégén a Liverpool ellen győztes gólt szerző játékos fejesénél csak a kapufa segítette ki a hazaiakat.

Állta azonban a sarat a Lille védelme, sőt, a félidő közepéhez érve teljesen egyenrangú ellenfelévé vált nagyobb nevű ellenfelének.

A félidő hátralévő része viszonylag eseménytelenül telt, így a szünetre gólnélküli döntetlennel vonulhattak a csapatok.

A második játékrész elején úgy tűnt, mintha az öltözőben maradtak volna Ronldóék. Alig telt el három perc és máris a Lille előtt adódott hatalmas lehetőség: Odemwingie közeli fejese viszont csak a kapufát találta el, így a Lille összesítésben továbbra is hátrányban volt.

A 72. percben végleg eldőlt a továbbjutás sorsa. Henrik Larrson utolsó tétmérkőzésén az Old Traffordon gólt szerzett, s ezzel végleg megpecsételte a Lille sorsát. A svéd csatár Ronaldo passzát fejelte közelről a francia kapuba.

Az utolsó negyedórában a Manchester tartotta az eredményt, és harmadik angol csapatkén magabiztosan jutott a Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc csapat közé. A Lille búcsúzott a további küzdelmektől.

MILAN-CELTIC 1-0 (0-0, 0-0)

Gólszerző(k): Kaká (93.)
Csere: Inzaghi helyett 11 Gilardino (73.), Gattuso helyett 32 Brocchi (79.), Oddo helyett 17 Simic (117.) ill. Jarosik helyett 16 Gravesen (62.), Sno helyett 37 Beattie (97.), Nakamura helyett 9 K. Miller (106.)
Sárga lap: Ambrosini (43.) ill. McManus (41.), Naylor (57.), McGeady (86.), Lennon (104.)

TOVÁBJUTOTT: a Milan 1-0-s összesítéssel.

Az első mérkőzés viszonylagos nyugalma után mindkét csapatnak támadnia – és nyernie – kellett, ha tovább akart jutni a Bajnokok ligája legjobb nyolc csapata közé.

Először az előző meccsen kissé passzívabb Kaká veszélyeztetett mindössze négy perc elteltével, de Boruc kapus a helyén volt. A másik oldalon Nakamura szabadrúgása után Jarosik elé került a labda, de Maldini tisztázni tudott.

Ezután a hazaiak vették át a kezdeményezést, és Seedorf valamint Kaká vezetésével újabb és újabb helyzeteket alakítottak ki a vendégkapu előtt.

A legveszélyesebbet talán a 23. percben, mikor a holland középpályás a pálya bal széléről passzolta két védő között a labdát a középen érkező Inzaghihoz, de Naylornak sikerült az utolsó pillanatban közbeavatkoznia.

Továbbra is a Milan támadott, sokszor azonban úgy tűnt, az olasz csatár nem találja a helyét, kisebb helyezkedési problémái vannak.

A félidő végén még gyorsan sárga lapot váltottak a csapatok, McManus és Ambrosini megmozdulása két perc leforgása alatt elővarázsolta a szóban forgó kártyát Plautz bíró zsebéből.

Az első félidő hazai fölényt hozott, a Celtic elsősorban a kontratámadásokra épített kevés sikerrel, a félidő végére egyre ötlettelenebbül játszottak.

A második negyvenöt perc ugyanúgy folytatódott, mint ahogy az első véget ért, de Boruc minden alkalommal a helyén volt és magabiztosan hárított.

Negyedóra elteltével érezte úgy mindkét edző, hogy itt az ideje frissíteni. Először Gordon Strachan, a vendégek mestere küldte be Gravesent a középpályára, majd Ancelotti hozta le a kissé indiszponált Inzaghit, és küldte be a helyére Gilardinót.

A hazai gárda érezte, hogy fogy az idő, és szerette volna eldönteni a továbbjutás kérdését egy góllal.

Ez azonban még a három perces hosszabbításban sem sikerült annak ellenére, hogy a játékrész még nagyobb Milan-fölényt hozott, mint az első negyvenöt perc, a vendéggárda pedig a szerencsével sem állt hadilábon.

A hosszabbításban a Milan a jelek szerint megelégelte a meddő mezőnyfölényt, és az egész meccsen aktív Kaká félpályás szólója után a hosszabbítás harmadik percében Boruc lábai között lőtt a hálóba és szerezte meg a vezetést.

Kisebb próbálkozásai ugyan a skótoknak is voltak, de Didának igazi védenivalója ekkor már nem akadt, így Carlo Ancelotti csapata megérdemelten jutott a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé.