Bernd Schuster, a Real Madrid edzője pihentette Ruud van Nistelrooyt, helyette Javier Saviola kapott helyet a kezdőben.

A 35. percig kellett várni, hogy a bajnoki címvédő megszerezze a vezető gólt: Raúl lövése kissé meglepte a kapust, aki csak a kapufára tudta tolni a labdát, Saviola gyorsan eszmélt, és a hálóba talált.

A félidő végéig nem változott az eredmény, és az újonccsapat a második félidőben ráadásul tíz emberre fogyatkozott: a meglóduló Raúlt felvágta Crusat, és a játékvezető azonnal kiállította a vendégjátékost.

Hamar növelte előnyét az emberelőnybe kerülő madridi gárda, Sneijder csavart szabadrúgásból Cobeno kapujára. A 71. percben Uche szépíteni tudott, visszahozva csapatát a meccsbe.

De mielőtt a vendégek reménykedhettek volna az egy pontban, Higuain minden vitás kérdést eldöntött: a csereként beállt argentin játékos honfitársától Gagótól kapott labdával ugrott ki, és mattolta Cobenót. Saviola lesen állt, nem avatkozott játékba, a védők mögül induló Higuain így befejezhette az akciót.

Valenciában a vendég Valladolid Canizares kapus nagy bakija után szerzett vezetést, a rutinos hálóőr egy beadást ejtett ki, és Kome talált a hálóba.

A 23. percben Morientes egyenlített, a győztes gólt egy megpattanó lövés után szerezte meg a hazai csapat, David Silva lövése kötött ki a hálóban.

A 13. percben a balszélen kapu felé induló Agüero (A. Madrid) kapott mértani keresztlabdát még a vendégek térfeléről, amelyet megszelídített, majd immár a tizenhatoson belülre érve középre cselezett. Védője ugyan tartotta vele a lépést és az ütemet, ám a fiatal argentin támadó hirtelen laposan visszahúzta a labdát a rövidbe, amely a kapufa tövéről vágódott a hazaiak hálójába.
A bajnokságban még veretlen újonc azonban nem esett össze, sőt, kettőzött elszántsággal vetette bele magát a mérkőzésbe, az egyenlítés reményében. A pálya majdnem felbillent, a drága pénzen megerősített fővárosiak nem tudtak lépést tartani a hazaiakkal. A szünetig nyolcszor próbálkoztak kapura lövéssel a Murcia játékosai, a madridiak ugyanezt kétszer tették meg, öt hazai szögeltre mindössze egy sarokrúgás jutott a vendégek részéről.
Volt gondja a madridi védelemnek rendesen, igaz a hazaiaknak pedig a célzással akadtak gondjaik. Nyolc lövésükből ugyanis csak kettő találta el a kaput, viszont ez egy madridi kapura is menő löketből gól született és ez számított.

A második félidőben nem változott a játék képe, a Murcia nagy erőket mozgósított az egyenlítésért. Mivel a hajrához érve fizikai és mentális erővel is nyomást bírtak gyakorolni a vendégekre – öt murciai sárgalap sikerült be ebben szakaszban -, erőfeszítéseik jutalma a végén egy szép gól lett. Gallardo egy baloldali keresztlabdát vett le és tolt meg a jobboldalon, majd a jobbösszekötő helyéről, 16 méterről, miután senki nem lépett ki rá, kapura lőtt: a labda védhetetlenül vágódott a jobb felsőbe.

Az Atlético továbbra is nyeretlen, míg a Murcia veretlen a szezonban.

A Deportivo La Corunában Guardado hetedik percben szerzett góljával verte a Betist: a hazaiak első győzelmüket arattak, a vendégek két döntetlent követően először kaptak ki.

A Villarrel Nihat hajrában szerzett találatával bizonyult jobbnak vendéglátójánál, a Mallorcánál: a vendégek második győzelmüket aratták, a házigazdák először hagyhatták el vesztesen a pályát.

Az Espanyol ugyancsak a hajrában lőtt gólnak köszönheti a három pontot. Igaz, hazai pályán a Getafe ellen. A katalánok először arattak győzelmet, a madridiak viszont még mindig nyeretlenek.

Két döntetlent követően Munitis első félidő közepén szerzett találatával első szezonbeli győzelmét aratta a Santander, míg a vesztes Levante változatlanul egy árva ponttal, rúgott gól nélkül szerénykedik a tabella végén.

Még mindig minden Antonio Puertára emlékeztetett Sevillában. A tragikus körülmények között, fiatal elhunyt védő halála óta első alkalommal lépett pályára hazai környezetben a Sevilla. Így természetesen a gyászé és az emlékezésé volt az összecsapás felvezetése.
Virágcsokrok kerültek a pálya több pontjára, többek között arra a részre, ahol Puerta összeesett, illetve oda, ahol miután eszméletét visszanyerte, még saját lábán hagyta el a pályát.
Természetes volt, hogy a sevillai játékosok érte is küzdenek, hajtanak majd, no de az Huelva ellen egyébként, a kettőzött erő nélkül is biztos győzelmet vártak a nézők.

A kezdés előtt még jött az egyperces gyászszünet, de onnantól kezdve nem volt megállás. Különösen a hazaiak domináltak, és szereztek vezetést már a tizenkettedik percben.

Jesús Navas tört be lendületesen a vendégek tizenhatosán belülre, erőteljes lövését Sorrentino vetődve csak kipaskolni tudta. A legszemfülesebbnek Kerzsakov bizonyult, aki a földön fekvő vendégkapust megelőzve, illetve három késlekedő védő közül a hálóba lőtt.

Támadásban maradt a hazai csapat, érett az újabb gól. Daniel Alvesé volt az érdem: a jobbhátvéd laposan ugratta ki a jó ütemben kilépő Kanoutét, aki elhúzta a labdát a kifutó Sorrentino mellett, majd a hálóba passzolt.

A Sevilla harmadik találatát ugyancsak az a két játékos hozta össze, akik a nyáron nagyon közel álltak a távozáshoz, ám végül a klubnál maradtak. Daniel Alves ezúttal saját térfeléről indította útjára azt a labdát, amely mindenki fölött átszállva eljutott a kapu felé nagy lendülettel robogó Kanoutéig: a gólerős támadó nyolc méterről kapásból a hálóba belsőzött. Pazar találat volt.

Egy perccel később gyakorlatilag első komolyabb helyzetéből gólt ért el a vendégcsapat: Aitor egy jobboldali beadást vágott egy pattanás után védhetetlenül Palop hálójába.

Bár ismét kétgólos volt a különbség, botorság lett volna azt hinni, esélyt szerzett magának a pontszerzéshez a vendégcsapat.

A 70. percben a nem sokkal korábban beállt Konét buktatták tizenegyest érően a vendégek, de Kerzsakov nagy gólt akart lőni, aztán nagyon fogta a fejét: ugyanis csúnyán az légbe küldte a labdát.

A gólerős orosz támadó aztán öt perccel később helyrehozta hibáját: megszerezte második találatát is.

A Sevilla harmadik bajnokiját is megnyerte, a Real Madridhoz hasonlóan még nem veszített pontot a szezonban. Az Huelva két döntetlent követően első vereségét könyvelhette el.

Elsősorban a helyi kedvenc, Bojan Krkic (FC Barcelona) felé, aki vasárnap mutatkozhatott be a nagycsapatban tétmérkőzésen. A spanyol korosztályos válogatott támadó az Osasuna ellen a 79. percben kortársa, Dos Santos helyett lépett pályára. Tizenegy perc alatt kétszer került helyzetbe, egyik alkalommal olyan megoldást választott, amelyre minden bizonnyal még sokáig emlékszik az, aki látta.

Ziccerben kapott egy kissé éles indítást, a kifutó kapust úgy csapta be, hogy sarkával a saját és a hazai, már eldőlő játékos feje felett is átdobta a labdát, az azonban az alapvonalon túlra került. Ebben a mozdulatban benne volt Krkic tudása, egyben még fesztelen, fiatalos szemtelensége.

Krkic 17 évesen és 20 naposan a Barcelona történetének harmadik legfiatalabb játékosa lett, aki a felnőttek között tétmeccsen bemutatkozhatott. Őt a rangsorban csupán ketten előzik meg: Vicente Martínez 16 éves és tíz hónaposan, míg Ramón Parera egy hónappal 17. születésnapja előtt esett át a tűzkeresztségen. Igaz nem mostanában, a BL-n edződő füleknek e nevek nem sokat mondanak: előbbire 1941-ben, utóbbira 1929-ben került sor.

A mexikói Dos Santos az előző bajnoki fordulóban, hazai pályán debütált a nagycsapatban, most pedig már kezdőként is pályára léphetett. Per pillanat a Barca-drukkereket csak az a két dolog vigasztalhatja. A fiatalokat pedig az: minden ellentétes híreszteléssel szemben az első csapatban számítanak mindkettőjükre, már a 2007-2008-s idénytől, úgy a bajnokságban, mint a BL-ben.

Így egyelőre hiába érdeklődik a mexikói után a Chelsea, miként Krkic volt futballista édesapja is megnyugodhat: nem kell olyan csapat után nézniük, ahol lehetőséget is kap a gyerek.

A Barcelona az elkövetkezendő egy hétben három kiváló csapat ellen is bizonyíthat a Nou Campban: a BL-ben Lyon, majd a bajnokságban a Sevillát és a Zaragozát fogadják.

A bajnokságot a Santander elleni 0-0-lal kezdték a katalánok, így már második idegenbeli találkozójukon, 180 percnyi játékot követően maradnak rúgott gól és győzelem nélkül. Márpedig a bajnoki sorozatban ha már az elején jelentős hátrányt szednek össze a riválisokkal szemben, azt egyre nehezebb lesz behozni.

A Barcelonában első alkalommal lépett pályára kezdőként együtt a négy nyári új igazolás, Gabriel Milito, Abidal, Touré Yayá és Henry. Az ezúttal is kissé szárnyaszegett Ronaldinhót a 66. percben Xavi váltotta. De hiába játszott mezőnyfölényben a vendéggárda, alakított ki több gólhelyzetet is, a három pontot nem sikerült megszereznie.

Rijkaard vezetőedző véleménye egybecseng Joan Laporta klubelnökével, aki a válogatottak sűrű menetrendjét tette felelőssé a vártnál szerényebb kezdésért. A holland szakember csak egyszerűen „FIFA-vírusnak” nevezte meg azt, hogy válogatott játékosaikat még barátságos mérkőzésekre is elviszik a nemzeti csapatok – Henry még úgy is maradt, hogy nem játszhatott -, miközben a klub másfél hétig nélkülük készül. Így persze nehéz összerázódni, de Rijkaard az oda-vissza utazás okozta, fáradtságból adódó frissességet hiányolta meghatározó embereiből.