A folytatásra alaposan feljavult az Everton, egyre többet próbálkozott, a közönség pedig díjazta az elszántságot. Utóbbi hozzáállás Angliában megszokott dolog, de most különösen, hiszen a drukkerek számára mindig kiemelt jelentőségű, ha az ősi rivális ellen futballoznak jól a kedvencek.

Az első félóra után egyre veszélyesebb lett a vendéglátó gárda, de az „utolsó passzokat” elhibázták David Moyes játékosai. De a 38. percben váratlanul nagy segítséget kapott az Everton: Arteta bal oldali szögletét középen éppen Stubbs elé csúsztatták, majd a hazai futballista visszaemelése éppen Hyypiä elé került. A rendkívül rutinos liverpooli védő azonban korát meghazudtolóan zavarodott meg, felszabadítás helyett védhetetlen lövéssel vette be Reina kapuját.

A szünet előtti utolsó percekben már nem történt újabb rendkívüli esemény, így a 177. liverpooli bajnoki derbit a vendéglátók kezdhették kedvezőbb helyzetből a második félidőt.

A szünet után viszont már bánkódhattak a hazai szurkolók egy Arteta-szöglet után. A Liverpool ugyanis megszerezte a labdát, majd a kapura törő Gerrardot a 16-oson belül Hibbert szabálytalanul akadályozta. A vétkest kiállította a játékvezető, a 11-est pedig Kuyt magabiztosan értékesítette.

Az egyenlítés után néhány percen belül Riise és Kuyt is elrontott két-két helyzetet, pedig az Everton egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet. A folytatásban sem változott a helyzet, sőt a félidő derekán Yakubu távoli lövése alig kerülte el Reina kapuját.

A hajrában is nyílt volt a mérkőzés, egyáltalán nem érződött, hogy már több mint félórája játszott emberelőnyben a Liverpool.

A 91. percben azonban jött a sorsdöntő dráma: egy kapu előtti kavarodás végén Lucas lövését Neville kézzel ütötte ki. Így jött az újabb kiállítás és 11-es: Kuyt erős lövésébe ugyan Howard beleért, de a hárításra nem volt esélye.

A lefújás előtt az Everton is büntetőt kaphatott volna, de Lescott lerántása után néma maradt a játékvezető sípja. Így a Liverpool nyerte a városi rangadót.

 

Igen nehezen lendült játékba az Arsenal. Gyakorlatilag a második félidőig rá sem lehetett ismerni a listavezető játékára. A Bolton szervezetten futballozott, a hazai csapat alig tudott helyzeteket kialakítani.

A 43. percben azért Emmanuel Adebayor megszerezhette volna a vezetést a hazaiaknak, ám a togói az öt és felesről nem tudta fejjel eltalálni Jussi Jaaskelainen kapuját.

A viszonylag unalmas első játékrészt követően Arsene Wenger a szünetben összerakta a csapat játékát. Fejben egy sokkal motíváltabb Arsenal érkezett ki az Emirates gyepére.

A második félidőben sorra alakította ki a helyzeteket a hazai alakulat, amelyekből a 67. percben végre értékesített is egyet. Kolo Toure gondolt egy merészet, és 25-ről kilőtte a Bolton kapujának jobb alsó sarkát.

Tíz perccel a rendes játékidő vége előtt pedig Tomas Rosicky végleg eldöntötte a három pont sorsát, amikor Theo Walcott beadását remek mozdulattal pörgette a gólvonalon túlra.

Teljesen összeomlott a Bolton. Ha a folytatásban jobban koncentrálnak Wenger tanítványai, akár nagyobb zakóval is hazaküldhették volna a vendégcsapatot.

Idegenben nyert a másik londoni alakulat, a Chelsea. A "kékek" rögtön a nyolcadik percben Didier Drogba révén szerezték meg a vezetést a Middlesbrough otthonában.

A John Terry sérülése miatt ezúttal kezdő Alex az 56. percben megduplázta a Chelsea előnyét, amikor 30 méterről a Boro hálójába zúdította a labdát.

Rendesen feladták a leckét az elitcsapatok a Manchester Unitednek. A Liverpool, az Arsenal és a Chelsea is behúzta a három pontot a délután folyamán, így gyakorlatilag Alex Ferguson csapata rondíthatott volna bele a "nagyok" tökéletes mérlegébe. Nos, nem tette...

Pedig jól kezdte a mérkőzést az Aston Villa. Gabriel Agbonlahor a 12. percben remekül emelkedett Ashley Young bal oldali beadására, majd bólintott Edwin van der Sar kapujába.

A váratlan bekapott találat azonban nem törte meg a vendégcsapatot. A Manchester lassan átvette a mérkőzés irányítását, és helyzeteket alakított ki Scott Carson kapuja előtt.

A 27. percben Wayne Rooney hozta helyzetbe Carlos Tevezt, ám az argentin közelről csak Carsonba tudta bombázni a labdát.

A 36. percben aztán már nem volt kegyelem a Villa számára. Nani lőtte laposan a hosszú saroknál érkező Rooney irányába a labdát, a csatárnak pedig nem okozott gondot négy méterről az üres kapuba belsőznie.

Sőt! alig nyolc perccel később Rooney a vezetést is megszerezte csapatának. Ezúttal Tevez volt az előkészítő, az angol csatár pedig rendkívül higgadtan lőtte ki a hazai kapu bal oldalát.

S, hogy végleg elszálljon minden remény a birminghani csapat számára, arról egy kapu előtti kavarodás után Craig Gardner gondoskodott. A Villa védője ahelyett hogy kivágta volna a gólvonaláról a labdát, inkább saját kapujába pörgetett.

Ha a harmadik bekapott gólnál azt irtuk, hogy végleg elszállt a remény, akkor a 60. percben gyakorlatilag a csoda lehetőségét is kizárta Martin O'Neill alakulata. Nigel Reo-Coker volt az egyetlen, aki nem szabálytalankodhatott volna, mégis beleszállt Andersonba. A bíró felmutatta a második sárgát, s ezzel együtt a pirosat.

A folytatásban csak az volt a kérdés: mennyire veri el a bajnokcsapat a találkozó előtt az igen előkelő nyolcadik helyen tanyázó Villát.

A 66. percben tovább romlott a hazaiak eddig sem túl rózsás helyzete, amikor Carson buktatta a tizenhatoson belül kilépő Tevezt. Az eset után a birminghami kapus jogos piros lapot, míg az MU tizenegyest kapott. Wayne Rooney állt labda mögé, ám a csereként beállt Stuart Taylor hárított.

Ryan Giggs azonban mégis megszerezte a negyediket csapatának, amikor a 75. percben ballal a Taylor kapujába ívelt, s zzel kialakította a végeredményt.