Sándor György mától hivatalosan is a Plymouth Argyle játékosa. A középpályás fél plusz három éves szerződést kötött az angol második vonalban szereplő csapattal, miután a két klub is megállapodott, és az angol klub orvosai is elvégezték az ilyenkor szükséges vizsgálatokat.

Gyurit ma mutatták be hivatalosan is sajtótájékoztató keretében a Plymouth-nál, így az alábbi interjú egyben búcsúinterjú is. Bár, ahogyan közhelyesen mondani szokták, soha ne mondd, hogy soha…

Sándor György:
– Éppen sérülésem napján hívott a menedzserem a hírrel, hogy lehetőségem lenne Angliába szerződni. Amikor megtudta, hogy megsérültem, ideges lett, mert azt mondta, nagyon számítanak rám. Én a sérülésem miatt nem is számítottam a folytatásra, és jártam orvosról orvosra, mert a csapattal akartam utazni az olaszországi edzőtáborba. A mi orvosaink szerint ugyanis elkezdhettem volna a munkát a csapattal. Aztán a menedzserem újra jelentkezett, hogy van-e kedvem, mert sérülten is kíváncsiak rám. Az edző azt állította, hogy akkor is kellek, ha még négy hétig nem tudok játszani. Én pedig úgy döntöttem, hogy belevágok, ráadásul a két klub is meg tudott egyezni.

– Mit jelent számodra ez a lehetőség?

– Az az elvem, hogy mindig kitűzök magam elé egy közelebbi és egy távolabbi célt. Nyáron azt terveztem rövid távon, hogy szeretnék minél előbb meghatározó tagja lenni az Újpestnek, majd pedig szeretnék külföldre szerződni. A jövőben is így tervezem felépíteni a karrieremet.

– Újpesten lettél NB I-es, utánpótlás-, majd felnőtt válogatott futballista. Milyen érzésekkel hagyod itt a klubot?

– Nagy köszönettel tartozom a klub vezetőinek, hogy annak idején visszatérhettem Győrből. Az első évben jól ment a játék, másodikok lettünk a bajnokságban. A következő szezonban a csapatnak nem ment olyan jól, én viszont válogatott lehetettem, ami nagy dolog volt számomra. Úgy érzem, hogy többek között ezt is a klubnak köszönhetem. Az első időszakban sok kritikát kaptam a szurkolóktól, de hallgattam az edzőimre, és úgy érzem, a végére már elfogadtak a drukkerek is, mert látták, változtam és fejlődtem, amivel látványosabb lett a játékom. A pályafutásom legfontosabb éveit Újpesten töltöttem, ma már mindenki az Újpesttel kapcsolja össze a nevemet, mert itt lettem ismert játékos. Talán senki sem tudja, hogy a BVSC-ben nevelkedtem…

– Gyorsan jött a váltás. Mivel búcsúztál el a többiektől?

– Azzal, hogy remélem, én is kapok egy fényes érmet… Azt hiszem, hogy ezzel mindent elmondtam.

– Képesnek tartod a csapatot a bajnoki cím megszerzésére?

– Igen, képesnek. Az edzésmunka alapján mindenképpen, hiszen olyan a szakmai háttér, amely garancia a jó eredményre. E tekintetben minden adott a jó szereplésre, és az a tapasztalatom, hogy jelenleg az Újpest a legprofibb klub Magyarországon.