Bernd Schuster furcsa összeállításban küldte pályára együttesét: az ugyan még borítékolható volt, hogy a középpályán Gago mellett Guti kap lehetőséget, de előttük a Robben, Júlio Baptista, Drenthe „soha eddig együtt nem látott” hármas feladata volt az egy szem csatár, Raúl foglalkoztatása.

Tekintélyt parancsolóan kezdett a Madrid Sevillában: a harmadik percben Júlio Baptistát buktatta Capi a hazai kaputól 28 méterre, a szabadrúgást a sértett végezte el, akinek lövését Ricardo látványos mozdulattal tolta szögletre.

Három perccel később azonban már nem volt bocsánat: Robben a jobbszélen kapott egy remek kiugratást, amelyet jobb külsővel adott középre. A kapu előtt Júlio Baptistát még elsodorták, de a hosszún nagy lendülettel érkező Drenthe a hálóba belsőzött hat méterről.

A 13. percig kellett várni arra, hogy a hazaiak tiszteletüket tegyék a madridi kapu előtt: ám lövésig már nem jutottak, jó volt a madridi blokk.

Egy perccel később ismét a vendégek veszélyeztettek: Drenthe baloldali centerezését Raúl pörgette kapura, Ricardo üggyel-bajjal hárított. Egyértelműen a királyiak akarata érvényesült: a 23. percben Robben növelhette volna csapata előnyét, de a Gutitól kapott „pesetás” labdát a sutával - esetében a jobbal -, magasan a kapu fölé lőtte ziccerben, 13 méterről.

Szinte a semmiből egyenlítettek a sevillaiak, ugyanis a házigazda játéka egyáltalán nem hordozta magában a gólveszélyt. A 33. percben aztán egy baloldali beadásra Edu érkezett jó ütemben és a levegőben Marcelót megverve hét méterről a kapu bal oldalába fejelt. Iker Casillas tehetetlen volt.

A gól meghozta a vendéglátók kedvét és önbizalmát, akik három perccel később már a vezetést is átvették. Edu a baloldalon ültette hintába - de nagyon - Míchel Salgadót, majd középre adott, ahol ezúttal Mark González érkezett menetrendszerűen. A második Betis-gól annyiban hasonlított az elsőhöz, hogy Marcelo ezúttal is elkönyvelhetett egy „asszisztot” - közeli szemlélője volt a történteknek -, a kiszolgáltatott Iker Casillas másodszor sem tudott mozdulni a közeli fejesre, amely szintén a kapu bal oldalában landolt.

A hajrában megrogyott Real Madrid teljesen beszorult saját térfelére, de hiába a hazai mezőnyfölény, a szünetig már nem változott az eredmény.

A pihenő után vajmi keveset, szinte semmit nem változott a játék képe: nyomott a Betis, a fővárosiak védekeztek. Casillastól már a bravúr is kellett, hogy ne változzon az eredmény.

Cserékkel próbált frissíteni csapatán Schuster: érkezett Van Nistelrooy, Higuaín és Balboa. Az irányítás egyre jobban átkerült a vendégek kezébe, de komoly, gólveszélyt magában hordozó nyomást nem tudtak kifejteni Ricardo kapujára. Van Nistelrooy még így is egyenlíthetett volna, de a 69. percben a leshatáron felejtve ziccerben a jobb kapufát találta el.

Nagyot küzdött a hajrában a Betis, amelynek egyetlen célja akkor már az eredmény megtartása volt. Bár Edu a 85. percben eldönthette volna a találkozót, de befelé cselezve, a balösszekötő helyéről, 14 méterről elengedett bombája a bal felső sarok fölött suhant el. Majd a másik sevillai gólszerző, Mark González is helyzetbe került a túlórában, de az eredmény már nem változott.

Negyedik vereségét szenvedte el a Real Madrid - mind a négyet idegenben gyűjtötték be -, a Betis mindössze hetedszer tudta begyűjteni a három bajnoki pontot, ötödször pályaválasztóként.

A Sevilla két ügyeletes gólzsákjának, Fabianónak és Kanouténak egy-egy góljával már a 11. percben kétgólos vezetést szerzett az Espanyol vendégeként, a házigazdák azonban még a szünet előtt szépítettek.

A találkozó a 65. percig nyílt volt, akkor azonban a 9. percben már besárgult Zabaleta megkapta második figyelmeztetését is, így megfogyatkoztak a hazaiak. Az emberelőnyt kilenc perc múlva gólra váltották a vendégek.

Az Espanyol azonban tíz emberrel is fel tudott zárkózni minimális hátrányra, ám a Barcelona ellen egy hete pontot érő gólt szerző Diego Capel ismét eredményes tudott lenni, eldöntve ezzel a gólgazdag találkozót.

Hetedszer kapott ki az Espanyol, negyedszer hazai környezetben, a Sevilla 11-szer győzött, de csupán harmadszor idegenben.

Szombat este így klubhovatartozástól függetlenül teljes lehet az öröm Sevillában, bár a helyi riválisok egymás sikerének a legritkább esetben szoktak örülni, hogy azt ne mondjuk, leginkább soha…

Bátor játékkal kezdett a Zaragoza: a hetedik percben egy baloldali beadás volt éles középen, nem úgy a hosszún érkező, a támadást kísérő Sergio Garcíának, aki azonban ígéretes helyről a kapu fölé bombázott.

A folytatásban érvénye jutott a katalánok jobb technikai képzettsége és taktikai érettsége: átvették a játék irányítását, szokásuk szerint járatták a labdát, fárasztották az ellenfelet, keresték a rést, de nem nyíltak ki a hazaiak.

Amilyen kreatívak voltak támadásban a vendégek, védelmük olyan bizonytalanul állt a lábán: könnyen zavarba hozták őket szórványos támadásaik során a lendületes hazai csatárok. A 22. percben egy zaragozai lövés kerülte el a Barcelona kapuját - Gabi volt a feladó -, majd kevéssel később a meccs addigi legnagyobb helyzetét hagyta ki Dos Santos. A fiatal mexikóit Messi ugratta ki, de ő az ötös sarkáról a kapu fölé lőtt-emelt, pedig a vetődő César már verve volt.

A 34. percben Sergio García másodszor is elvétett középen egy baloldali beadást, majd szinte az ellentámadásból vezetést szereztek a vendégek. Deco szemfülességét és ügyességét dicséri, hogy észrevette a leshatáron helyezkedő Henryt, akit egy pazar emeléssel meg is játszott.

A francia kibújt védője, Fernandez Sergio mellől, majd az előbb mellre vett labdát kapásból belsőzte a kapuba. César vetődve beleért, de hárítani nem tudta a közelről érkező labdát.

Az első félidőben egyenlíthetett volna a Zaragoza, de Diego Milito a kapu fölé lőtte az Oliveira buktatásáért - Márquez volt az egyértelmű vétkes - megítélt büntetőt.

A második játékrészben egy jóval támadóbb, határozottabb Zaragoza futott ki a pályára mint az első félidőben - az akkori 39-61 százalékos labdabirtoklás nem tehette elbizakodottá a vendéglátókat -, az 52. percben Diego Milito került óriási helyzetbe, de közeli lövése elakadt a kapujából kirepülő, levegőben úszó Valdés lábában.

Érett a hazaiak egyenlítése, amelyre nem is kellett sokáig várniuk: Oliveira kapott Sergio Garcíától egy jó ütemű, lapos kiugratást, majd a brazil a labdát utolérve, egy igazítás után, már éles szögből, a becsúszva érkező Márquezt megelőzve, Valdés mellett hét méterről kilőtte a hosszúsarkot.

Lendületben maradtak a vendéglátók, beszorultak a katalánok, akik messze voltak ekkor legjobbjuktól. Ha nem is futószalagon, de sorra alakította és hagyta ki helyzeteit a hazai gárda.

Sergio Fernandez hagyta ki talán mind közül a legnagyobbat, amikor egy szabadrúgás után Valdés rosszul öklözött labdáját nem tudta öt méterről a katalánok üresen hagyott kapujába rúgni, mert egy századmásodperccel lassabban reagált a kelleténél, ez pedig elég volt a vendégeknek, hogy szögletre mentsenek.

A 74. percben Dos Santost váltva érkezett Ronaldinho, így már a pályán láthatta, ahogyan az Abidal által mellre vett labdát a földre érkezés előtt Sergio García ellopta a társtól, de a hazai középpályás távoli bombája elkerülte a jobb felsőt.

A 78. percben a brazil aranylabdás emelt Henry elé, a francia jobbal levette a labdát, majd ballal lőtt, kapu fölé.

A 81. perc döntő fordulatot hozott a mérkőzésen: a már nem túl nagy erőt kifejtő Barcelona tizenegyeshez jutott, miután egy ívelés Juanfran mellén-vállán pattant. A játékvezető viszont - hathatós partjelző segédlettel -, kezezést látott és büntetőt ítélt. A tizenegyest Ronaldinho végezte el és a jobbra vetődő Césart becsapva a kapu bal oldalába lőtte a labdát. Bár, a hazai kapus akkor sem tudott volna hárítani, ha eltaláltja az irányt: a labda nagyszerűen volt helyezve és az erő sem hiányzott a lövésből.

A 87. percben meccslabdát rontott Ronaldinho, amikor egy jobboldali beadás után ziccerbe kertült, de a kapufa mellé gurított nyolc méterről.

Nem érdemelt vereséget a Zaragoza, amely a második félidőben nemcsak jobb volt, mint ellenfele, hanem egyenesen a katalánok fölé is nőtt. Elsőszámú gólfelelőse, Diego Milito azonban rossz napot fogott ki, így hiába voltak lehetőségei, plusz egy büntetője, nem tudott az ellenfél hálójába találni.

A tizenötödik mérkőzését nyerte meg a Barcelona, de csak a negyediket idegenben. A Zaragoza kilencedszer kapott ki, de csak másodszor hazai környezetben.

Az Almeria bámulatos évet produkál eddig a spanyol bajnokságban, csak, hogy érzékeltessük: az utóbbi hetekben az Espanyol, a Deportivo, a Valencia és a Real Madrid is elvérzett a piros-fehérek ellen.

Az andalúz gárda vasárnap a Murcia ellen is behúzta a meccset, ráaádásul sorrendben hatodik találkozójukon őrizték meg a kapujukat a góltól.

Ez azt jelenti, hogy több, mint hatszáz perce (616) nem kapott gólt a kiscsapat, amely a liga harmadik legjobb védelmével rendelkezik. A statisztikák szerint egyébként az utóbbi húsz év legjobban szereplő újoncáról van szó.

A győztes találatot a murciaiak ellen a házi gólkirály Alvaro Negredo szerezte. Az ex-realos Mejiát eltiltás miatt nélkülöző Murcia 11. vereségével nem tudott elmozdulni az utolsó előtti helyről.

A Levante viszont a kapitány Inaki Descarga és Damiano Tommasi távollétében is felül tudta múlni az Osasunát Aquino és Geijo találatával.

A Recreativo gólzáporos mérkőzésen verte a szebb napokat is megélt Deportivót, amely továbbra is kieső helyen áll.

Az Intertotó-kupáért harcoló Racing gólnélküli döntetlent harcolt ki a bajnoki dobogós Villarreal otthonában.