Nem állíthatjuk, hogy az első félidőben túlságosan szórakoztató focit nyújtott a két liverpooli csapat. Mindkét oldalon kevés helyzetet alakítottak ki az együttesek: a vendég Poolnak mindössze egy kapura tartó lövése volt, míg a hazaiak el sem találták Pepe Reina kapuját.

Az utóbbi kijelentés nem teljesen igaz, mivel a 28. percben az Everton belga középpályása, Maroune Fellaini kapura tartó lövése Jamie Carragher testéről pattant ki, de a játékvezető a sípjába fújt, mivel úgy vélte, Fellaini szabálytalankodott Reinával szemben.

A 38. percben ismét Fellainié volt a főszerep, aki nagy lendülettel száguldott el a jobb szélen, de Xabi Alonso letarolta a rivális középpályását. A spanyol „jutalma" egy sárga lap volt. A félidő végére a Liverpool egyvalamiben mindenképpen felülmúlta az Evertont, Rafa Benítez csapata sokkal többet birtokolta a labdát.

A szünet után magasabb fokozatra kapcsoltak a „vörösök", és veszélyesebben kezdtek játszani. Ennek az 59. percben meg is lett az eredménye: Robbie Keane kapott jó indítást a bal oldalon, majd az alapvonalhoz érve a hosszún érkező Fernando Torres elé ívelt. A spanyol nem teketóriázott, kapásból, laposan lőtte kapura a labdát, amely a kapus teste alatt a hálóba vágódott.

Mindössze három perc telt el, és az Európa-bajnok támadó neve mellett már két gólt jegyezhettünk. A látogatók az Everton tizenhatosa előtt passzolgattak, majd Dirk Kuyt próbált a kapu felé törni, de a védők megállították, viszont a lecsorgó labda Torres elé pattant, aki kíméletlenül bevágta azt a léc alá, megszerezve második gólját.

A labda a 65. percben ismét az Everton kapujába került, ám a játékvezető szögletet ítélt, mivel Albert Riera beadása előtt már kint volt a labda, így Kuyt játékon kívül lőtt a hálóba. Egy perccel később újabb meg nem adott góllal „gyarapodott” a vendégcsapat: ezúttal Torres talált be, de szabálytalanság miatt az Everton következhetett.

A meccs hajrájában gól már nem született, csak az indulatok szabadultak el egy kicsit. Tim Cahill csúnya belépője után Riley játékvezető piros lappal csinált rendet, így végül a Liverpool 2–0-ra megnyerte a derbit.

A Manchester United mindössze a 15. helyen szerénykedett a forduló előtt (tegyük hozzá, riválisainál egy mérkőzéssel kevesebbet játszva), így nem is lehetett kérdés, hogy a Bolton ellen csak a győzelem az elfogadható eredmény a „vörös ördögöknek”.

A találkozó ugyanakkor nem ígérkezett sétagaloppnak, hiszen a Wanderers az elmúlt években jó párszor megtréfálta már Sir Alex Ferguson legénységét – és bizony az MU-nak ezúttal is meggyűlt a baja a Bolton védőivel.

A manchesteriek vezető találatára a 60. percig kellett várni, amikor is Cristiano Ronaldo tizenegyesből vette be Jääskeläinen kapuját – tegyük hozzá, a portugál esésekor a védő a labdát találta el…

Ez a gól megnyugtatta a Unitedet, és szűk negyed órával a vége előtt el is dőlt a találkozó, Ronaldo és a csereként beálló Rooney zseniális összjátékának köszönhetően. A portugál tört be a 16-oson belülre, majd hátra sem nézve sarokkal az érkező Rooney elé tálalt, aki előbb „elküldte gyufáért” a védőjét, majd a Bolton kapujának jobb sarkába zúdította a labdát.

A játék képe alapján a „vörös ördögök” teljesen megérdemelt sikert arattak.

A Chelsea a Stoke City otthonába látogatott, és Bosingwa góljával már az első félidőben megszerezte a vezetést. A „kékek” később arról is gondoskodtak, hogy Scolari mesternek az utolsó percekben már ne kelljen idegeskednie: Bosingwa ezúttal a gólpasszt jegyezte, Anelka pedig mattolta Sörensent.

Gera Zoltán együttese, a Fulham a West Ham Unitedet fogadta, s a magyar válogatott középpályás a kezdőcsapatban kapott lehetőséget. Ám ezúttal nem sok sikerélmény érte Gerát, csapata ugyanis 2–1-es vereséget szenvedett.

Fotó: Reuters

A mindent eldöntő találat

Természetesen az Arsenal fölényét hozta az első játékrész, ám a londoniak legutóbbi találkozóihoz képest, ezúttal nem volt átütő erő az „ágyúsok” játékában.

Szerezhetett volna gólt Cesc Fabregas és Emmanuel Adebayor is (a togói szerzett is, csak éppen szabálytalanságot követett el mielőtt a kapuba fejelte volna a labdát), mégis gólnélküli döntetlennel vonulhattak pihenőre a csapatok.

A második félidő elején aztán nagyobb fordulatszámra kapcsolt Arsene Wenger együttese, a hajtásnak pedig meglett az eredménye.

Az 51. percben Theo Walcott a félpályáról indult meg az ellenfél kapuja felé, majd miután két védő mellett az alapvonalig vezette a labdát, középreadott.

A labda Fabregas elé pattant, aki közelről szerezhetett volna gólt, Paul McShane azonban a kapuba „tisztázott” a fiatal katalán elöl.

Ekkor úgy tűnt, az Arsenal ha nehezen is, de begyűjti a három pontot. Egy parádés gól azonban megváltoztatta az előzetesen megírt forgatókönyvet.

A 62. percben Geovanni gondolt egy merészet, és jó 25-ről védhetetlen bombát akasztott Manuel Almunia kapujának bal felső sarkába. Nagyon kevés kapusnak lett volna akárcsak szemernyi esélye is a hárításra.

Az amolyan „ezt még nagypapa korában is emlegetni fogja” találat után alig négy perccel pedig már az előny is a Hull Citynél volt. Daniel Cousin szintén csodálatos fejese hatalmas meglepetést vetített elő.

A folytatásban William Gallas ugyan még fejelt egy kapufát, ám ezen a mérkőzésen már nem tudott felállni a padlóról az Arsenal, amelynek továbbra is az a legnagyobb problémája, hogy ha nem borítja fel a pályát, nyögvenyelős játékkal nem tudja hozni a végső győzelemhez szükséges pontokat.