Simek Péter újra az Újpestben

Olyannyira, hogy új számot is választott: a tavaszi szezonban a 11-es számú mezben szerepel majd. A választásnak egyetlen oka van: a középpályás kétszer is megsérült lila-fehér 32-es mezben– Újpesten és Temesvárott –, így babonából új, remélhetőleg szerencseszámot választott magának az új korszak nyitányaként.

A 29 éves futballista az alábbi interjúban elmesélte: feldobta az öltözői fogadtatás, csak pozitív benyomások érték az első napon. A beszélgetés során nem tért ki a vele kapcsolatban gyakran emlegetett kényes téma elől sem.

Simek Péter:

– Nagyon örülök, hogy a mai naptól újra Újpesten készülhetek. Barátsággal és kedvesen fogadott mindenki, abszolút pozitív élményekkel gazdagodtam, amikor beléptem az öltözőbe. Azonban rengeteg munka áll még előttem, és csak arra koncentrálok, hogy minél többet játsszak és segítsek az Újpestnek a célok elérésében. Az átigazolásom viszont csak a jövő héten lesz végleges, amikor a Fehérvárral lezártuk a közös időszakot.

– Érződik a szavaidból, hogy ha hivatalosan még nem is, de lélekben újra Újpest-játékos vagy.

– A fehérvári vezetők eddig korrektem álltak az ügyemhez, ezért is vagyok biztos abban, hogy megállapodunk, a tavaszi szezonban az Újpestben játszom. Fehérváron edzhettem a csapattal, néhány edzőmeccsen is pályára léptem, de közölték, hogy kereshetek magamnak csapatot. Nem utaztam el az edzőtáborba, és készültem az itthon maradókkal.

– Milyen állapotban érzed magad most, egy héttel a bajnokság rajtja előtt?

– Nem vagyok rossz állapotban, igaz, csúcsformában sem. Sok minden azonban fejben dől el a labdarúgásban, és sok minden csak akkor tisztul le egy játékos fejében, ha tartozik valahová, és érzi, hogy számítanak rá, bíznak benne.

– És ezt most érzed Újpesten?

– Örülök annak, hogy visszatértem, hiszen mindig is szerettem Újpesten játszani. Amikor Fehérváron az anyagi problémák miatt nagyon nehéz helyzetben volt a klub, akkor is felvetődött, hogy Újpesten folytatom, de az utolsó pillanatban rendeződtek a dolgok, így maradtam. Most kerültem olyan helyzetbe, hogy visszatérhetek. Azt gondolom, hogy sok minden másként történne most, mint 2005-ben történt… Nyilván a szurkolókban vannak kételyek az akkori időszakot illetően, de az biztos, hogy magyarázkodni nem szeretnék. Úgyis minden a pályán dől el: ha jól és odaadóan játszom, mindenki szurkolni fog nekem és a csapatnak, és örül a sikereknek. Ha bármilyen lelkiismeret furdalásom lenne, nem jöttem volna vissza. A jövő héten szurkolói kezdeményezésre lesz egy kis beszélgetés, állok mindenki rendelkezésére, szívesen elmondom az álláspontomat annak, akit ez érdekel. De nem a szavak a legfontosabbak, hanem az, hogy a pályán adjak választ…

– Az öltözőben egy kis rajz fogadott téged. Mit szóltál, amikor megláttad a taktikai táblát?

– Feldobott, mert tudom, hogy újra nagy kihívás vár rám! Egyesek szerint nem gyorsvonatként jöttem vissza, hanem gőzösként… Rajczit, Tiszát és Kabátot sejtem a háttérben, de még ki kell derítenem a részleteket… Sokszor voltam új fiú egy öltözőben, de most nagyon jól esett, ahogy vártak a többiek. Pedig, ha jobban utána gondolok, Újpesten csak Rajczi Péterrel szerepeltem egy csapatban. Hitet és erőt adott az első nap, és arra inspirál, hogy kihozzam magamból a maximumot. Az edzésen és az öltözőben egyaránt kiderült számomra, hogy nagyon jó a hangulat, és nagyon együtt van a csapat.